Ismerkedjünk egy kicsit az önfenntartás témakörével, azon belül is a saját élelem megtermelésének és előnyeinek taglalásával. Miért fontos mindez a 21. században?
Amit hosszú távon jó lenne elérni, az a minél inkább háztáji termelés, nem pedig az autóba be → szupermarketnél ki → bevásárlókocsi megtölt → kocsival haza kombináció.
Mert ennek, bármennyire kényelmes is, kockázatai vannak.
Nemcsak rád, hanem az egész társadalomra és a Föld nevű bolygóra nézve is.
Túl fellengzős? Meglehet, de ha jobban a dolgok mögé nézünk, kifejezetten ésszerű.
Fogyasztás – ami csak belefér, és azon is túl…
Itt vagyunk, jócskán túl az ezredfordulón, és csak kapkodjuk a fejünket, mi minden van körülöttünk.
Bombáznak minket mindennel mindenhonnan: nagyobb tévé, karibi hajóút, intelligens nyakörv, újabb zombis sorozat…
Hogy igazságosabbak legyünk, és mi is vállaljuk a felelősséget: magunkat bombázzuk mindenféle ajánlattal, hiszen mi is a gépezet része vagyunk.
Valaki közülünk egy utazási irodánál dolgozik, másvalaki egy technológiai cégnél, és van, aki egy áruházlánc pénzügyi osztályán.
Termeljük, szolgáltatjuk, amire szükség van, és abból élünk meg.
De igazából mire is van szükség?…
A jelenlegi gazdasági felállásban még mindig az dívik, hogy „Vegyél, mert attól boldog leszel.” Ha nem telik, rá, kaphatsz hitelt, és akkor kényelmesen (később kényelmetlenül) tovább nyújtózkodhatsz, mint ameddig a takaród ér.
Az állandóan újragenerált szükségletek és a minőség alacsony szinten tartása miatt egy-egy termék kevés ideig tart ki, így gyakrabban vesszük meg az újat.
Eldobjuk a régit, termeljük a szemetet, pazarlunk, de a végén nem leszünk boldogabbak, sőt. Aztán egy nap körülnézünk, és észrevesszük, hogy valamit nagyon elrontottunk…
A sok pazarlás nagyon megterheli a környezetet
Végső soron mi döntjük el, mi a jó nekünk, mire vágyunk, merre terelgetjük a gyerekeinket, mik lesznek a fontos és kevésbé fontos dolgok az életünkben.
Az egészség és környezettudatosság egyre többünknek fontos dolgok. Ezen a mezsgyén haladunk most tovább.
Ipari termékek kontra saját termés
Az élelem feldolgozása sok energiába kerül, szemetet termel, és kevésbé egészséges
A kényelmes és fogyasztásorientált élet azt eredményezte, hogy manapság szinte minden ipari körülmények között készül: még az állatokat és növényeket is tömegben, vegyszerek, gyógyszerek, felhasználásával „állítjuk elő”, aztán becsomagoljuk őket, jellemzően műanyagba.
Ezekből készülnek üzemekben az élelmiszerek. A feldolgozás alatt kerül hozzájuk ez-az, amire persze van engedély meg bevizsgálás.
De az emberek egyre inkább egészség- és környezettudatosak, és mind többen lépnek vagy tervezik rálépni a fenntarthatóság útjára.
A szimpatizálás a fenntartható irányzatokkal óriási mértéket öltött, rengeteg módszer, tipp, útmutató kering a világhálón, melyekkel mind saját, mind pedig a bolygó egészségét is javíthatjuk.
Most kellene a tetteknek következni, vagyis a gyakorlatban alkalmazni ezeket.
Szerintem az egyik legjobban megfogható és ösztönző dolog a saját élelem előállítása.
Mindenki szeret enni. Mindenki szeret egészségeset és finomat enni.
Egyre többen figyelnek oda a környezettudatos megoldásokra.
Egyre többen szeretnének saját vagy közeli, megbízható forrásból élelmiszert beszerezni, lehetőleg környezetszennyező csomagolás nélkül.
Mert felismerik, hogy a nagy kényelemnek nagy kockázata van:
- Az iparilag előállított, feldolgozott élelmiszerek károsíthatják az egészséget
- A nagyüzemi termelő- és bolti ellátórendszerek megborulhatnak
- A gazdasági szereplők (kormányzati és magánszféra) és krízisek kiszámíthatatlan áringadozásokat hozhatnak
- Az óriási mennyiségű műanyag csomagolóanyag és hulladék elárasztja a bolygót
Vissza a tanyához?
Tényleg belevágjunk az önellátásba?
Nagy- és dédszüleink közül sokan tanyán éltek, és gyakorlatilag önellátók voltak.
Helyben volt a víz, a tojás, a hús, a zöldségek-gyümölcsök, gabona stb.
Most a 21. században is akadnak, akik vesznek egy darab földet, és gazdálkodni kezdenek, ám erre a teljes lakosság arányában csak kevesen adják a fejüket.
Sokan nem tudnak vagy nem akarnak ilyen drasztikusan változtatni életmódjukon.
Talán túl sok ez egyszerre, talán létezik egy „könnyebb” út is, annak köszönhetően, hogy a fenntartható technológiák és termelés ipari méreteket öltenek majd a jövőben.
Első lépésnek kifejezetten kivitelezhetőnek tartom a mini konyhakertet.
Legyen az csupán 1-2 cserép bazsalikom és újhagyma az erkélyen vagy néhány ládakert a teraszon, kockázat és nagyobb változtatás nélkül belekóstolhatunk a saját élelmiszer megtermelésének valóságába.
És szinte hallom, ahogy most felkiáltasz…
„Nincs időm! Nincs időm! Nincs időm a kertészkedésre!”
Rohangálunk össze-vissza: munka, gyerek, szakkör, szülői, munkahelyi tréning, takarítás, tanulás, bevásárlás, ünnepségek, és ha még sikerül, egy kis sport, szórakozás, színház, mozi, koncert.
Hogy fér ebbe bele a kertészkedés?
Az ásás, kapálás, gazolás, trágyázás, locsolás sehogy. Nézz csak körül, kik csinálják ezt még.
Az idősebbek, akiknek még jut ideje erre, és hozzászoktak a kemény fizikai munkához, és nem panaszkodnak.
Termelik a családnak, szívesen adnak a szomszédnak is, és nem gondolkodnak azon, mennyi energiába és időbe kerül. Nem számolgatnak, mert nem a hatékonyság a fontos nekik.
Nekünk már igen. És a 21. század generációinak is egyre inkább számít.
Ezért, ha újra fel akarjuk venni a kesztyűt, és megtermelni magunknak az élelmiszert (legalább részben), új módszert kell alkalmaznunk – ami sokkal kevesebb időráfordítással hasonló eredményeket hoz.
A 21. század konyhakertje: a ládakert?
Az emelt ágyások évszázadok óta léteznek, és a ládakert műfaja is több évtizedes múlttal rendelkezik, de a tömeges elterjedés csak mostanában indul be.
Ennek oka, hogy a 21. századra a következő igények ugrásszerűen megnövekedtek:
- Egészséges, tápanyagdús ételek kerüljenek az asztalra
- Környezetbarát, fenntartható termelés megvalósítása
- Hatékony termesztés, minél kevesebb időráfordítással
Mivel ennek a három kívánalomnak a ládakert abszolút megfelel, nem túlzó, ha azt állítjuk:
A ládakert a 21. század konyhakertje
Ráadásul költséghatékony is, ami egy jelentős plusz, hiszen manapság garantáltan vegyszermentes, jó ízű és tápláló ételekhez elég drága hozzájutni.
A saját termésnek nincs párja
Nem lesz kedved pazarolni se
Ami könnyen jön, könnyen megy.
Így van ez az élelemmel is, és jó részt ezért végzi a kukában az élelmiszerek kb. egyharmada globálisan (Európában és az USA-ban ez az arány 40% körüli).
Ha valamihez nem kötődsz, túl könnyen jutsz hozzá, azt nem is becsülöd meg.
A saját bőrömön tapasztalom, hogy a megtermelt zöldségeimre, gyümölcseimre sokkal jobban odafigyelek, és mivel fizikailag is megdolgozom értük, szinte soha nincs olyan, hogy hagynám megfonnyadni őket, aztán pedig irány a kuka (na jó, nálam inkább a komposztvödör).
Tehát ha az önellátó háztartás felé törekszel, annak még az is a pozitív hozadéka, hogy kevesebbet pazarolsz, és így kisebb ökológia lábnyomot is hagysz magad után.
A helyi közösségekben rejlő erő
Egy kis összefogással sokkal könnyebben megy a gazdálkodás
Először is érdemes leszögezni a megnyugtató tényt: Nem vagy egyedül!
Senki sem mondta, hogy az önellátás felé vezető út magányos.
Nem feltétlenül kell egyedül megoldanod a felmerülő kihívásokat (sőt, van, amelyeket nem is tudnál egyedül megoldani). Lássunk néhány példát!
- „Nincs kertem, lakásban lakom, még csak erkélyem sincs.” – Egyre több az ún. közösségi kert, ezeket már lakótelepeken is látni. Lehet, hogy csak összefogás kérdése? És mi a helyzet a családdal, barátokkal, szomszéddal? Nekik lehet megfelelő helyük a ládakert elhelyezésére, amelynek gondozásában, fenntartásában te is részt vehetsz – pl. egy-egy nagyobb fázis a megépítés, beültetés, tavaszi talajfrissítés, vagy nevelhetsz otthon magról kisebb palántákat, amit otthon az ablakban is megtehetsz.
- „Mozgássérült vagyok / fáj a térdem, derekam, nem tudok egy konyhakertet gondozni.” – Egy hagyományos kert művelése ezekben az esetekben reménytelen, ellenben egy jól kialakított ládakretes projektet szépen lehet vinni. A tetszőleges magasságba helyezhetők a kertládák, megfelelő szélességű közlekedők alakíthatók ki (hogy jusson hely a kerekesszéknek is).
- „Kicsi a kertem, és az is teljesen árnyékos!” – Mennyire árnyékos? Vannak kevésbé fényigényes növények. A saláta például elvan félárnyékban is. Esetleg van napfényes teraszod? Mi a helyzet a szomszéddal vagy a barátokkal az utcában? Náluk szintén kicsi a hely, de több a napsütés? 1-2-3 kertláda biztosan elfér. Van még kérdés? : )
- „Kiröhög a szomszéd, ha ezt meglátja…” – Ez már húzós. A hagyományok döntögetése nehéz téma. De szerintem, ha azt látja, hogy szépen muzsikál a ládakerted, és sokkal kevesebbet görnyedsz fölötte, mint ő az ágyásai fölött, még az is lehet, hogy megkérdezi, hogyan működik ez a magaságyásos izé. Még az is lehet, hogy együtt építetek egyet neki. Még az is lehet, hogy megszereti…
Az egész közösségi kölcsönös segítségnyújtás és együtt dolgozás ősidőktől a természetünk (lásd: ősközösség). Csak mostanra kissé leszoktunk róla.
Itt az idő, hogy visszaszokjunk rá.
Magaságyás és ládakert a 3. világban?
Nehéz ilyen körülmények között megtermelni a betevőt…
A kevésbé fejlett régiókban, ahol rossz a talaj, nagyobb a szárazság, rossz minőségű, ill. hiányos az eszközállomány, óriási kihívás megtermelni a megfelelő mennyiségű élelmiszert.
Ezeken a területeken a hagyományos földművelés nem hatékony, nagy a víz- és tápanyagigénye, így egységnyi területen sokkal rosszabb hozamokat lehet elérni, mint az alternatív emelt ágyásos módszerrel.
A ládakerteknek, emelt ágyásoknak kisebb a vízigénye, jobb a hozama, és a termőtalaj lehet tisztán komposzt is vagy a gyengébb minőségű föld és komposzt keveréke.
Ma már több nemzetközi szervezet is dolgozik pl. Afrikában azon, hogy bemutassa az ott élőknek ezeket a módszereket, hiszen ha ezek tömegesen elterjednek, sikerülne saját termelésből megoldani a helyi élelemigény jó részét, jelentősen visszaszorítva az éhezés nyomasztó problémáját a szegényebb régiókban.
Itt van néhány videó ilyenfajta projektekről (angolul):