…hogy magadnak is megtermeszthetnéd.
Vagy azt gondolod, hogy
- nem tudod megtermelni, mert nincs rá helyed
- túl sok időd menne rá a kertészkedésre
- nem értesz a zöldségtermesztéshez
- fáj a lábad, a hátad, tehát esélytelen
- sokkal egyszerűbb a boltban megvenni
Sokan azért nem termesztenek saját zöldséget, mert – még ha lenne is helyük rá, pl. van kertjük, napfényes teraszuk – úgy gondolják, túl sok macera. És a boltban sokkal kényelmesebb megvenni.
Ez igaz is lehet, ha csupán a hagyományos kertészkedés módszerét tudod elképzelni.
Vége a kapálásnak
Igen, a hagyományos paraszti művelés hátgörbítő és monoton mutatvány, és aki nem ebben nőtt fel, aligha tud utólag hozzászokni.
És még aki ebben is nőtt fel, nem biztos, hogy hiányzik neki.
Ne szépítsük a dolgot, a legtöbb ember nem élvezi a felásást, kapálást, vödörszámra locsolást tavasztól őszig. Saját magamnak is be kellett vallanom, amikor megpróbálkoztam vele, hogy nekem se okoz sok örömet.
Ráadásul ott a bizonytalansági faktor is: lehet, hogy a fáradságos munka ellenére sem lesz mit leszedni, kiásni, megenni.
Létezik barátságosabb megoldás? Igen.
A kevésbé melós veteményes
Ahol vége a kapálásnak. Vége az ásásnak. Vége köbméterek kilocsolásának.
Ahol elkezdődik az élvezhetőbb termesztés. Elkezdődik a hatékonyabb gazdálkodás. Elkezdődik a környezetudatosabb életvitel.
Igen, nagy szavak, és az a jó, hogy igazak is.
Kompakt és hatékony: a magaságyás
Több más cikkemben is említem a magaságyás vagy ládakert előnyeit, a lényeg igazából annyi, hogy kis területen, kevés munkával is jó hozamokat érhetsz el.
Ebben kulcsszerepe van a következő 3 tényezőnek:
- Minimális ültetési távolság – sok zöldség a lehető legkisebb helyen
- Optimális talajkeverék – melynél alig kell gazolni és sokkal kevesebbet locsolni
- Közel van a házhoz – így gyakran rá tudsz nézni és kényelmesen tudod gondozni
Sok jó zöldség kis helyen is elfér… Csupán 60×60 cm a paradicsomnak és paprikának.
Már ennyiből is érzékelhető, hogy ennek a konyhakerttípusnak a fenntartása sokkal kevesebb macera. És ez is a cél, nemde?
Mindemellett, akinek komolyabb hobbija a kertészkedés, és a napi átlag 5-10 perc ládakertészkedés (ennyi időráfordítás elég néhány négyzetméter gondozásához és 2-3 ember zöldségellátásához a szezonban) nem pörgeti a maximumra, nekilódulhat, hogy
- nagyobb területet műveljen
- új, ritka növények termesztését tesztelje
- eladásra, elajándékozásra is termesszen
Hol a határ? Ott, ahol te szabod meg.
De mindenképpen érdemes elkezdened kicsiben, és ehhez csak egy aprócska szokást kell bevezetned.
A szokás hatalma
Azt halljuk lépten-nyomon, hogy a függőség rossz dolog.
Igen, mert az emberek zömmel a káros szenvedélyektől válnak függővé (illetve túlzásba viszik): édesség, alkohol, nikotin, drog, szerencsejáték…
Régebben hallottam egy tanítótól a függőség jó oldaláról:
Válj függővé a friss levegőtől, a természetjárástól, a testmozgástól, a meditációtól, az egészséges tápláléktól.
Dan Millman, az egyik kedvenc íróm pedig, hasonló módon, a jó szokások beépítését a mindennapokba tartja nagyon fontosnak: pl. tedd egy napi pár perces mozgásgyakorlatod ugyanolyan szokásoddá, mint a fogmosást vagy kávézást.
Hogy jön ez a zöldségtermesztéshez?
Nagyon egyszerű: tedd a rutinoddá, hogy egy kis időt rendszeresen foglalkozol azzal, hogy egészséges és finom növényeket termessz magadnak és a családodnak.
Lehet ez akár egy közös szokás is: együtt végzitek a konyhakert gondozását.
Még az is elképzelhető, hogy nem munkának fogjátok megélni – a bolti bevásárlással szemben.
Ráadásul ennek sokkal élvezetesebb is a jutalma: a lehető legfrissebb, jó és finom saját zöldségek.
Amit magadnak termesztesz, annak nincs párja
Félreértés ne essék: egy új szokást bevezetni – még ha csupán pár perc időt is vesz igénybe naponta – nem mindenkinek olyan egyszerű. Ezt én is megtapasztaltam, tudom, hogy a kényelem nagy úr.
De amint annyi feladatnak érzékelhető, mint az előbb említett fogmosás – netán függőséggé válik –, hol itt a probléma? Hát eddig kell eljutni.
Nincs elég helyed? Akkor is kezdd el.
„De nem érek semmit egy karalábéval és pár szem paradicsommal.” – mondhatnád erre.
Szerintem próbáld ki először. Pl. hogy az erkélyeden egy virágládába elültetsz egy karalábé- és egy paradicsompalántát, vagy vetsz pár retekmagot vagy dughagymát, aztán meglátod, hogy alakul.
Legyen tapasztalatod, mellyel már sokkal okosabb leszel, és tisztábban látsz.
És ha esetleg bejön a dolog, bővíthetsz, beszélhetsz a szomszéddal, akinek nagyobb terasza van, vagy a rokonnal, akinek kertje van, hogy segítsen, adjon helyet, esetleg csinálhatjátok közösen – csak úgy jönnek majd az ötletek és a semmiből felbukkanó lehetőségek.
Minimálban is el lehet kezdeni egy csilipaprikatővel az erkélyen. (Most még zöld, de később annyit terem, hogy a barátoknak is jut belőle.) Szerinted mennyi munka gondozni? 42 másodperc naponta, ha locsolni kell.
A kényelem ára
Tehát visszakanyarodva a bolti zöldség-gyümölcs részlegen történő válogatásra, majd sorban állásra – amely lehet, hogy kényelmesebb, mint a termesztés –, érdemes belegondolnod abba, hogy ennek a kényelemnek mi az ára.
1. Pénz
Kb. mennyit fizetsz a zöldségekért havonta? Mennyi lenne, ha bioterményeket vennél?
2. Idő
Trükkös dolog, mert úgy tűnik, nem olyan sok, hiszen amúgy is egy csomó dolgot kell venni a szupermarketben, ez már nem sok plusz idő. Mennyi mégis? Kb. hány percet töltesz el a zöldségek vásárlásával, be- és kipakolásával?
(Készítettem egy házi számítást, ahol összevetettem a termelést és bevásárlást is költség és idő szempontjából. Érdemes ezen is kicsit elmélázni.)
Az idő fontos tényező, de nem csak a percek számítanak. Érdemes megnézni, milyen „élményfaktor” társítható egy-egy tevékenységhez.
3. Egészség
Erre most csak azt tudom mondani, hogy hit kérdése.
Órákon át böngészheted a netet, beszélhetsz szakértőkkel, és olvashatsz könyveket a témában: bio vagy nem bio. Lesz pro és kontra, semmi különbség, illetve óriási különbség a tápanyag- és vitamintartalomban, veszélyes anyagokban stb.
Az fog dönteni, kinek hiszel jobban – ennek a szakinak vagy annak, ennek a kutatásnak vagy annak, ennek a termelőnek vagy annak…
Személyes véleményem az, hogy a valószínűségek feltérképezése után a bio, illetve saját termesztésű, természetesebb módszer során előállított zöldségek valószínűleg egészségesebbek, mint az olykor messziről ideszállított, éretlenül leszedett, vegyszerezett termények (még akkor is, ha valamennyi biztonsági szabályt betartották ezekkel kapcsolatban). E szerint a cikk szerint még évekig kell várni, míg hiteles információt kapunk a bio-nem bio témában.
4. Íz, frissesség, élmény
Ez már nem hit kérdése. Megtámadhatatlan tény, hogy a legfrissebb zöldség, melyhez hozzájuthatsz, a saját termesztésű, melyet helyben szedsz le, és azonnal fogyaszthatsz vagy készíthetsz el.
Részben ennek, illetve a megfelelő talajnak, tápanyagoknak, napsütésnek, tiszta levegőnek köszönhetően ezek a termények (többségében) tényleg finomabbak. Igen, vannak kivételek (igazából szubjektív érzékelés kérdése), de amiket eddig én kóstoltam, zömmel meglepően finomak voltak a bolti kínálathoz hasonlítva.
A lehető legfrissebb kínálat, csupán néhány méterre a konyhától. Ez az igazi „konyhakert”.
5. Biztonság és bizalom
Ahogy a gengszterfilmekben is elhangzik: „Ha biztosra akarsz menni, végezd el a melót magad.”
Minél messzebbről érkezik a termék, annál kevésbé tudod, mi történt vele valójában. A távolság földrajzilag és ismeretségi szempontból is értendő.
Vajon mi történt azzal az avokádóval, míg eljutott az asztalodra? Vajon hogyan termesztette a szomszéd ismerősének ismerőse azt a répát, amit belefőzöl a levesbe?
Nem tudod. Bízol benne, hogy nincs probléma, bízol a szabályozásban, a rendszerben, az erről szóló információban, amit nézel, olvasol, bízol az ismerős ismerősének ismerősében.
Sokkal valószínűbb azonban, hogy jó minőségű, biztonságos ételt eszel, ha a termelő közvetlen barátod vagy te magad vagy.
Egy másik biztonsági kérdés: nem függünk túlságosan az ipari élelmiszertermeléstől és boltoktól? Nem kellene legalább egy kicsit önellátóbbnak lennünk?
Igaz, ezt különösen nehéz a városban megvalósítani, de még a lakásod erkélyén is letesztelheted, mennyire fekszik neked egy kis retek- vagy hagymatermesztés. Ki tudja – lehet, hogy annyira rákapsz, hogy kertes házba költözöl távol a várostól.
6. Környezetterhelés
Újabb nyomós érv a helyi, otthoni gazdálkodás mellett. Ezt se nagyon lehet szépíteni.
Gondolj csak bele, mennyi energia, nyersanyag, vegyszer és egyéb ráfordítás megy arra, hogy iparilag zöldségeket termesszünk, szállítsunk, tároljunk, áruljunk, majd hazavigyünk?
Ahhoz, hogy A-ban megtermelődjön, és B-be, azaz a konyhádba eljusson, egy igen komplex láncolat szükséges. Ha csupán a CO2-alapú ökológiai lábnyomot vesszük, egyetlen kiló zöldség előállításától a felhasználásáig kiszámolt környezetterhelése 2 kg üvegházhatású gáz kibocsátásával jár. (Ez az élelmiszerek között egyébként az egyik legkörnyezetkímélőbb kategória.)
Az egyéb mérgező gázok, korom, műtrágyák, talajterhelés, rovarölők, csomagolás, hulladékok stb. hatásai csak ezután következnek.
Ehhez képest, ha magad termelsz, nincsenek gépek, épületek, nincs kamion, nincs hűtőház, nincs csomagolás, nincs reklámozás, nincs vegyszer, nincs pazarlás (ma a megtermelt zöldségek kb. 20-25%-a el sem jut a boltokig (világszinten), ezután pedig a vásárlók közel egyharmadát kidobálják a megvett zöldségeknek (a fejlettebb országokban)).
Ezenkívül az otthoni termesztés során hatékonyabb a locsolás, a vetőmagfelhasználás, és ha még saját magad is komposztálsz, nagyon közel kerülsz a környezetbarát, körforgásos, azaz fenntartható zöldségtermesztéshez.
A nagy probléma szerintem az, hogy a profit mértéke és a versenyképesség fontosabb szempont a fenntarthatóságnál, ennek viszont súlyos következményei vannak a környezet terhelése és pusztítása oldalán.
A nagyüzemi zöldségtermesztés a legtöbb esetben nem fenntartható módon működik.
A biogazdaságok sokkal jobban odafigyelnek a fenntarthatóságra, de a sokkal magasabb árazással ezt kompenzálniuk kell. Így viszont – sajnos – csak egy szűkebb, tehetősebb vagy rendkívül elkötelezett réteg engedheti meg magának a biotermékek vásárlását.
Nálad, a saját kertedben, teraszodon viszont nincs ilyen probléma. Neked nem kell versenyezned és profitot termelned. Egyszerűen fogalmazva: csinálhatod nyugiban!
Tehát elérheted, hogy nagyon alacsony környezetterheléssel és nem is annyira sok munkával saját élelmiszert termelj zöldségek, gyümölcsök, fűszernövények formájában.
Ha pedig nem zavar a több munka, termeszthetsz eladásra is, megtartva a környezettudatos szemléletet, mellyel másokat is – akik nem tudnak vagy nem akarnak termeléssel foglalkozni – hozzásegítesz ahhoz, hogy fenntartható forrásból jussanak hozzá (esetleg megfizethetőbb áron) a friss, jó minőségű terményekhez.
Legjobb, ha a vevőid a közelben vannak, és a szállítás sem ró plusz terhet se a környezetre, se a pénztárcára.
Szóval, mennyit is ér a kényelem? És vajon tényleg kényelmesebb boltba járni? Ezt igazából neked kell letesztelned, és megnézned, hogyan passzol az életviteledhez és céljaidhoz.
Sikeres kertészkedést!